Amit húsvét után megtanulunk, azt jó lenne tudni máskor is. Például azt, hogy az ünnepi ételek egyik ikonikus alapanyagának milyen sokféle formában vehetjük még hasznát. A sonka éppen az ára miatt jó példa: mivel drága, nem dobjuk ki a maradékot, mert sokféle új étel készülhet még belőle.

Ez a tudás és kreativitás a mostani viszonyok között könnyen adaptálható lenne olyan alapvető élelmiszerekre is, mint például a kenyér, a zöldség, a gyümölcs. Nemcsak változatossá válhatnának a kisebb-nagyobb konyhák, hanem fenntarthatóbbá is. Ami napról napra fontosabb szempont lesz a családi és a közösségi gazdálkodásban, mert meg kell tapasztalnunk, hogy korlátozottak a rendelkezésünkre álló alapanyagok, és ebben a helyzetben a pazarlás már több, mint hiba.