Több, mint elfogultság, hogy mintává, etalonná válik az az étel, amit édesanyánk főzött nekünk. Lehet, hogy nem vinné át egy szigorú étteremkritikus által emelt minőségi lécet minden levese és főzeléke, de nekünk mégis az volt és maradt a legfinomabb. Szociológiai kutatások igazolták, hogy azok az ételek és ízek lesznek a legmeghatározóbbak, amelyeket életünk első három évében ismerünk és szokunk meg. De ennél több is történik ízemlékezetünkben: olyan mélyre raktározzuk el gyerekkori étkezési élményeinket, hogy onnan semmilyen gasztronómiai impresszió nem tudja kirobbantani.  Csak tudatos elhatározással tudunk más igényeket támasztani a nekünk felkínált étellel szemben. Ezt igazolják például a házhoz szállított ételekről készülő felmérések is, amelyek dobogóján a házi levesek, a rántott húsok, az egyszerű sült tészták állnak, rendíthetetlenül.

Nagy felelősség ez a kötődés anyaként és vendéglátóként is. Mert nem mindegy, hogy milyen étkezési mintákat hozunk otthonról, az egészséges ebéd vagy a túl zsíros gulyásleves válik-e meghatározóvá étkezési szokásainkban.  És melyek lesznek azok a minták, amelyekkel később találkozunk, és tudatos választásainkkal melyiket ítéljük követésre méltónak.